A szükségnek nincs származása, sem bőrszíne, sem neme, sem vallása.

Az Európai Unió által támogatott, az emberkereskedelemről szóló táborban voltunk Balatonfüreden, a Hotel Annabellában. Húsz magyar, olasz és svéd fiatal vett részt az előadásokon, melyek angol nyelven folytak. A tábor előtt úgy gondoltuk, hogy az emberkereskedelem nagyon messze áll tőlünk, hiszen egy globális problémáról van szó. Később azonban kiderült, hogy nagyon is közel áll hozzánk. A világ összes pontján jelen van valamilyen formában, így sajnos Magyarországon is! Rengeteg, velünk egykorú fiatal megy ki külföldre dolgozni egy jobb élet reményében, de odakint egészen más várja őket: elveszik az útlevelüket és a telefonjukat, naponta több adag drogot kapnak, és teljes kiszolgáltatottságban élnek. Néha ugyan sikerül kiszabadítani egy-két lányt, de soha nem kapják vissza a régi életüket.

Nagyon érdekes és egyben szívszorító volt az előadókat hallgatni, akik Németországból és Kambodzsából érkeztek. Eleinte nehezen értettük meg őket, a kiejtésüket, de nagyon hamar belejöttünk. A kambodzsai előadó, Sue Taylor az ottani helyzetről beszélt nekünk. Ott már 4-5 éves korban eladják a szülők kislányukat egy szebb élet reményében bízva. (Számtalan külföldi turista képes a dupláját fizetni azért, hogy a kislány minél fiatalabb legyen.) Sue Kambodzsában létrehozta a HAGAR nevet viselő egyesületet, itt a sikeresen kiszabadított kislányoknak próbálnak ténylegesen szebb jövőt biztosítani, erre példákat is láttunk.
Napirendünk sűrű volt, mivel délelőtt és délután is több előadáson kellett részt vennünk, emellett csoportra osztottak minket. Workshopokban dolgoztuk fel a hallottakat, és tettük érthetőbbé és érdekesebbé a témát. Voltak filmesek, rádiósok, újságírók és végül egy kreatív csoport.

A filmkészítők az emberkereskedelemről forgattak egy rövid videót, melyben saját maguk szerepeltek. Így még jobban átérezték a téma lényegét és fontosságát.
A rádiósok egyórás anyagot vágtak össze az előadókkal és néhány résztvevővel készített interjúkból (egy részlet belőle a Kossuth Rádióban is hallható volt).
Az újságírók rövid cikkeket válogattak össze megtörtént sztorikból és 3-4 külföldi véleményt írt a táborról, Magyarországról, valamint arról, hogy mi érintette meg őket a legjobban.
A kreatív csoport megtervezte a tábor logóját, majd később emberkereskedelemmel kapcsolatos motívumokkal pólókat festettek, amiket az utolsó nap szétosztottak a táborozók között – ennek a lényege a figyelemfelkeltés; az utcán sok emberrel találkozunk, és ha látják rajtunk a pólókat, talán ők is belegondolnak ebbe az egészbe.

Ezeken kívül prostitúcióval kapcsolatos filmeket néztünk, illetve gyanús álláshirdetéseket elemeztünk. Délutánonként sportfoglalkozásokon vettünk részt, kártyajátékokat játszottunk az olaszokkal, miközben egyre jobban megismertük egymást. Az első három este minden nemzet bemutatta hagyományait.
Első nap a magyaroké volt, melyre szokásainkból gyűjtöttünk össze egy párat, videót készítettünk nevezetességeinkről, népdalokat és néptáncokat tanítottunk a svédeknek és az olaszoknak, továbbá megkóstoltattuk velük a számukra ismeretlen túró rudit is.

Második este az olaszok vették át az irányítást, különféle stílusú és nyelvű zenékre táncoltunk, és egy- két lány még énekelt is nekünk.
A harmadik estén a svédek szórakoztattak minket viccesebbnél viccesebb közösségi játékokkal. Emellett sokat sétáltunk, kisvasúttal bejártuk Balatonfüredet, és hajóval elmentünk Tihanyba, ahol megnéztük az apátságot, és még szórakozásra is jutott idő.

Tíz nap múlva mindenki elégedetten és rengeteg élménnyel gazdagodva tért haza. A tábor alatt sok új emberrel találkoztunk és sokakban barátokra is leltünk. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot.
Mindannyiunkban örök emlék marad az a másfél hét!