A Nagyvárosi Kultúrsznob is dobozol?!
A www.bezs.hu oldalon olvastuk (és tetszik nekünk, mert jó a stílusa):
“Mindent meg lehet és kell venni a november végi tavaszban, de mi van az adással? Félre ne értsen senki, eszemben sincs kliséket hangoztatni arról, hogy a szeretet ünnepén nem az ajándék a fontos, meg öntsön mindenki illatgyertyát és ragasszon szalvétadarabokat dobozokra ajándék gyanánt, ha kell, ha nem, csak lehetne némi ellensúly ebben az örületben. Az Andrássy úton sétálva azon tűnödtem, hogy mikor okozna a díszkivilágítás őszinte örömet? Mi a tüske oka? Valami beékelődött az agyamba és nem hagyott nyugodni. Először a hóesés hiányára gyanakodtam, de aztán bevillant: adni kellene-csak úgy, a viszonzás reménye nélkül. Amikor ajándékot veszek, nem magamra kellene gondolni elsősorban (szerintem ez jó ötlet, nekem tetszene, én örülnék neki, én én én), hanem arra, aki kapja majd: neki vajon tetszene? És innen már csak egyetlen apró logikai ugrás eljutni az ismeretleneknek szóló ajándékokig. Ez itt nem adománygyűjtés és semmi közöm a baptistákhoz, pusztán minden tiszteletem az övék, amiért megpróbálnak tenni valamit akkor is, ha az nem trendi manapság. Mindenki arra költi a pénzét, amire akarja, de a Nagyvárosi Kultúrsznob csak úgy tudja boldogan inni az Amaróját a fa alatt, ha valahol játszanak azokkal az üveggolyókkal, amiket ő küldött. A pókemberes kirakóról nem is beszélve.
Cipősdoboz-akció, mond ez valakinek valamit? Szeretném, ha mondana. Azért, mert advent van és azért, mert belefér.”